fogarasiegyhaz - UNREGISTERED VERSION

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

A templom története

Bemutatkozás

A fogarasi református templom a Román Kulturális Minisztérium hivatalos műemléklistáján A kategóriában szerepel az ország legjelentősebbb műemlékei között, BV-II-m-A-11691. kódszám alatt.

Történeti adatok:

A fogarasi református templom történetének meghatározó eleme az Erdély egyik jelentős erődítményének számító fogarasi vár közvetlen közelsége, amely miatt a XVII
XVIII. században számos alkalommal negatívan befolyásolták a templom sorsát a vár körül zajló különböző hadi események.
A fennmaradt írott források arról szólnak, hogy a fogarasi református közösség a templom építésére szánt első telket Bethlen Gábor fejedelemtől kapta, aki több alkalommal is támogatta az erdélyi kálvinista egyházakat. A fogarasi egyházközség abban az időszakban kiemelt szereppel bírt az erdélyi fejedelmek szemében, mivel a vár körüli uradalom Erdély egyik legjelentősebb fejedelmi birtoka, amely általában a fejedelemasszony felügyelete alatt állt. Az első fogarasi református templomnak a mai Egyesülés tere közelében, a Berivój folyó bal partján történő felépítését Bethlen korában csak elkezdhették. Ezzel magyarázható, hogy a kor egyik legfontosabb forrása, Szalárdi János Siralmas krónikája már I. Rákóczi György fejedelem építkezéseinek sorában említi a templomot. Ennek a templomnak az építésze a sienai származású Giovanni Landi volt, aki az egyik legtehetségesebb építész Bethlen szolgálatában, és később majd a Habsburg birodalom határának megerősítésében játszik meghatározó szerepet. 1630. március 22-én Brandenburgi Katalin fejedelemasszony egyik levelében Landit a fogarasi templom építkezéseihez hívta.
1658 augusztusának végén a pusztító tatár hadak Fogaras városát is felégették, s ekkor elpusztult a reformátusok helyi temploma is. Újjáépítésére az 1662
63. években a mai Egyesülés terétől északra, a mostani evangélikus templom környékén került sor, I. Apafi Mihály fejedelem támogatásával. Az építkezések befejezte után, 1665-ben Bornemissza Anna fejedelemasszony egy Eperjesen öntött harangot adományozott a templomnak.
A forrásokban szereplő első két fogarasi református templom kinézetéről nem rendelkezünk konkrét információkkal, pontos helyük meghatározása is kérdéses. A második templom fennállásának a Rákóczi szabadságharc fogarasi hadi eseményei vetettek véget. Ezt az épületet a várban állomásozó császári katonaság 1704-ben lerombolta, hogy az ostromló kurucoknak ne nyújthasson menedéket. A fogarasi templommal foglalkozó szakirodalomban olvasható az a vélemény, mely szerint a jelenlegi templomban található késő reneszánsz kőkereteit és szószékét a korábbi templomból vitték volna át, azonban az elbeszélő és okleves források adatai ezt cáfolják.
A mai templom építésének előkészületei az 1712. évig nyúlnak vissza, amikor a helyi egyházközség a templomépítéshez egy új telket vásárolt. Ezzel párhuzamosan gyűjtés indult az új istenháza felépítéséhez szükséges költségek előteremtéséhez. A következő években a helyi egyházközség tagjainak adományai mellett, a templomépítéshez hozzájárult több erdélyi refomátus nemesi család, és a Fogarasvidékén birtokos előkelők, köztük Brâncoveanu havasalföldi vajda is. A szakirodalom szerint az új templom felépítése 1712 és 1715 között zajlott, azonban más adatok arra utalnak, hogy minden bizonnyal hosszabb ideig kihúzódott az épület befejezése, mert a helyi egyházközség protokollumai például a toronyépítés éveként 1724-et jelölik meg. Az építés munkálataiban alapvetően a fejedelmi uradalom kőművesei és ácsai vehettek részt, de mellettük a közeli Brassó kőfaragói fogarasi jelenlétéről is maradtak fenn adatok.
Az 1750. évi tűzvészben jelentős károkat szenvedett templom 1757
1758-ban jelentős átalakításon esett át, amikor az egyházközség legfontosabb patrónusának, Árva Bethlen Katának a támogatásával beboltozták a hajókat, nyugati kőkarzatot építettek és az addigi zsindelyfedést cseréppel váltották fel. Ezekről a nagyszebeni Michael Boldesch pallér által végzett munkálatokról maga Bethlen Kata számol be az 1758. december 8-án Teleki Lászlónak írt levelében: A fogarasi ecclesiáról (kire elhiszem, távullétében is kedves Öcsémuram gondoskodását elméjével kiterjesztette eddig is) most is írhatom, hogy a temploma szépen elkészült, oda mentem vala magam is hintón, nékem minden igen tetszik. Minthogy az egész templom a boltozás miatt fejér, illetlennek ítélem belé a fakart, kőkart alkuván, tíz rhénest meg is adék előre Boldesnek, 50 rhénesbe alkudván meg őkegyelmével. A székeken dolgoznak most, talán az innepekre elkészülnek azok is.
Szintén a fentebb említett nagyszebeni mesterhez fordult az egyházközség 1768-ban is, amikor hosszas kérvényezés után engedélyt kaptak az erdélyi császári hadak főparancsnokától, O'Donnell tábornoktól, a toronynak egy szinttel való megemelésére. Az új harangszinten ezzel az alkalommal egy óraszerkezetet is elhelyeztek.
A XIX. század folyamán több alkalommal is kisebb-nagyobb javításra, átalakításra került sor. 1872-ben a toronysisakot javítjották, majd 1886 körül, amikor Wilhelm Hörbiger nagyszebeni orgonaépítő a szentély orgonáját elkészíti, a templombelsőben is nagyobb módosítások történtek: a szentélyben és a hosszház nyugati részén új karzatokat emeltek és az eredeti barokk berendezést egy neoreneszánsz, neobarokk jellegű bútorzatra cserélték. A templombelső aszfaltozott padlóját minden bizonnyal a XX. század elején önthették.





A Fogarasi Református Templom







Az egy sziklatömbből faragott szószék


Az orgona


Papi szék


Kőből faragott bejárati ajtó


Az egyházközség címere



Az Úrasztali abrosz
(Árva Bethlen Kata menyasszonyi ruhájából)


Úrasztali abrosz részlet


Abroszrészlet.
Írás: Bethlen Kata


Abroszrészlet
Írás: Teleki Iosef


Az egykori énekkar zászlaja


A zászló felirata:
Hazánk érted zeng dalunk,
érted élünk és halunk


Árva Bethlen Kata síremléke



Bethlen Kata emléktábla
a torony oldalán
(Állítatta: Bod Péter)


Síremlékek a templomkertben


A templom leírása

A templom alaprajza az egyházi épületek szokásos hármas felosztású korabeli alaprajzi rendszerét követi, téglalap alakú hosszházzal, amelyhez nyugaton négyszintes torony csatlakozik, keleten pedig sokszögzáródású szentélyben végződik. A két oldalbejárat elé két kisebb portikuszt építettek, a szentély sarkait és a diadalív vonalát pedig támpillérek támasztják meg. A templom hosszírányú csarnoktere három hajóra oszlik, amelyek öt boltszakasznyi élkeresztboltozatos tereit négyzetes támpillérek tartotta árkádok választják el.
Az épület külső képét a hangsúlyos nyugati tornya, és a monumentális nyeregtetővel fedett templom tömege határozza meg. Tömegének jellegzetessége a háromhajós szélességhez képest nagyon alacsony falmagasság, ami az építés időszakának helyi történeti körülményeiből eredeztethető. A torony homlokzatain jól megfigyelhető, hogy utolsó szintjét egy későbbi építési periódusban készítették. Az alsó 3 szintet egyszerű kő övpárkány választja el, sarkait pedig kváderkövekkel hangsúlyozták. A két utolsó szint között egy plasztikus kivitelű stilizált levelekkel ékes kőpárkány húzódik, amely egykor az épület koronázópárkányaként szolgált. A nyugati részen, és a torony belesejében megfigyelhetőek még az egykor harangszintként szolgáló utolsó előtti szint kőkeretes ikerablakai, amelyet a XVIII. század közepán az óra vakolatdíszes keretei takartak el. A torony nyugati félköríves bejárata fölött az utolsó építési periódus emléktáblája látható, melynek a Bethlen Kata-féle 1759-es építkezésekről szóló kőbe vésett verses feliratát Bod Péter fogalmazta meg:
1700 [Bethlen címer] 1759 / E TORONYOLDALA TARTJA E NAGY KÖVET / E KÖ BEFOGLALJA AMAZ ÁLDOTT NEVET / MELLYRŐL AKÁRKIIS MÉLTÁN PÉLDÁT VEHET / S PÉLDÁJÁT KÖVETVÉN AZ EGEKBE MEHET / GRÓFF BETHLEN KATA EZ, BETHLEN SÁMUELNEK / KIT SZÜLT NAGY BORBÁRA MINT ÉDES FÉRJÉNEK / ÉLTÉBEN HŰ TÁRSA TELEKI JÓSEFNEK, / KI VOLT FŐ ISPÁNNYA FEJÉR VÁR MEGYÉNEK / EZ ÚRE [!] TEMPLOMOT MÁSOKKAL FUNDÁLÁ / EZ ASSZONY AZUTÁN BOLT ÉS TSEREP ALÁ / VÉTETTE KÖLTSÉGÉT ÉRTENEM [!] SAJNÁLÁ / MELYBŐL AZ ISTENRE TÉRJEN ÖRÖK HÁLÁ / HUSZON HÉT ESZTENDŐT TÖLTÖTT ÖZVEGYSÉGBEN / MINDEN RENDEK ELŐTT PÉLDÁS KEDVESSÉGBEN / ÖTVEN KILENTZEKET VILÁGI ÉLETBEN / AMIT KIVÁNT VAGYON MÁR JÉZUS ÖLÉBEN. [Alul róvásírással:] Bod Péter készítette Igenben.
Az utolsó szint mind a négy oldalán egyszerű vakolatkeretes félköríves ablakokkal áttört torony sisakja bádogból készült, délkeleti oldalának 1878 és 1972 évszámú felirata a két utolsó nagyobb javítás időpontját jelzi.
A hajó oldalhomlokzatain a felül ívesen záródó lábazat és az egyszerű koronázópárkány fut körbe. Mindkét oldalhomlokzat szimmetrikus kialakítást kapott: mindkettő közepét a portikusz emeli ki, amelyet két-két csúcsíves ablaknyílás szegélyez. Ugyanazon ablaktípusok törik át a templom nyugati falának valamint a szentélyzáródásnak a felületét is. Az ablaknyílások egyrétegű szerkezetei jó minőségű, neogótikus díszítésű asztalosmunkák. Az a tény, hogy a lábazati párkány nem fordul át a portikuszok testére is, ezek későbbi, feltételezhetően a XIX. századi átalakításokhoz kötődő építésére utal. A fentebb említett lépcsős támpillérek igényes kialakítását jelzi a kőből faragott, és a toronynál már látott húsos levelekkel díszített párkányok használata, amelyek felületét jelenleg vastag meszelésréteg fedi. A hódfarkú cseréppel fedett nyeregtetőnek a szentély és hajó találkozása fölötti oromfalát egy bádogból készült szélvitorla koronázza, melynek zászló formájú felületét a Bethlen család címere és az 1715-ös évszám felirata töri át.   
A fogarasi református templom a kőből faragott építészeti elemeknek az erdélyi viszonyok közt igencsak gazdag emlékeit őrzi. Ezek közül a legjelentősebbek a két oldalbejárat későreneszánsz jellegű ajtókerete, a szószék és a fogarasi egyházközségnek a nyugati karzat közepén elhelyezett, szintél kőből faragott címere. A két oldalbejárat kereteinek szerkezete hasonló, díszítésük pedig, amelyben a plasztikusan faragott akantuszlevelek játszák a meghatározó szerepet, a havasalföldi úgynevezett brâncovenesc stílusú kőfaragványokhoz áll közel, de hasonló megoldások előfordulnak a közeli Brassó korabeli emlékanyagában is. Mindkét oldalbejárat ajtószárnyai a XIX. század második felében készült kivételesen jó színvonalú asztalosmunkák.
A templom toronyaljbeli nyugati bejárata szintén kőkeretet kapott. Az egyszerű profilálatlan szegélyű félköríves keret egyetlen dísze az ívzáradék örvénylő akantuszleveles rozettája, azonban ennek az ajtónak a szárnya a templom egyetlen barokk korból fennmaradt nyílászárója (e korra jellegzetesek a mélyített mezők a felületén és eredeti vasalatai).
A templombelső képe egy elegáns terű barokk csarnokteret mutat, amelynek megjelenésében a hajókat elválasztó és a boltozatokat tartó négyzetes pillérek mellett az oldalhajók és a szentély falait tagoló falpillérek is meghatározó szerepet kapnak. A különböző szerkezeti elemek felépítése és díszítése a barokk építészeti megoldások formáit követi: a pillérek lábazatról indulnak, és párkányfejezet zárja, felületüket pedig pilaszterek tagolják, a boltozatok és árkádok íveit pedig fehér sávok teszik hangsúlyossá.
A templom berendezésének legjelentősebb darabja a gazdag későreneszánsz díszítésű kőszószék, amely az erdélyi református templomok szószékeinek egyik legszebb példája. A nyolcszögű alaprajzú szószéket az északi árkádsor keleti pilléréhez építették hozzá, a keleti felén díszes kivitelezésű áttört mellvédekkel szegélyezett feljárattal. A szószék formája a korszak erdélyi emlékanyagában is elterjedt kehely formát követi, azzal a különbséggel, hogy az átlagtól eltérően a fogarasi esetében hiányzik a szerkezet talpa. Az öt oldalán mellvéddel ellátott szószékkosarat egy szintén nyolcszögű pillér tartja, ennek felülete a kosárénál jóval visszafogottabb akantuszleveles díszítést kapott. A kosár mellvédjének négy oldalát akantuszvirágokkal és rozettákkal tűzdelt burjánzó akantuszindák reliefje borítja, a középre helyezett ötödikre pedig akantuszlevelekkel szegélyezett kartus került, a következő vésett felirattal: BOLDOGOK A KIK / HALLGATJÁK AZ / ISTENNEK BESZÉDÉT / ÉS MEGTARTJÁK AZT. / Lukács XI. 28. Az aranyozott antikva betűk és számok formája arra utal, hogy ez a felirat valamikor a XIX. század végén vagy a XX. század elején kerülhetett a szószékre. A szószék díszítésének leglátványosabb részletei a feljárat mellvédjének áttört díszítése, melynek alapmotívuma az akantuszindákkal körbevett nagyméretű húsos rozetta. A feljárat északi mellvédjének egy részét a pillér takarja, ami arra utal, hogy eredetileg nem erre a helyre tervezték a szószéket. A tetején a fiait saját vérével tápláló pelikán alakjával díszített szószékkorona jóval egyszerűbb formavilágot mutat.
A templombelső másik lényeges kőfaragványa a XIX. századi nyugati karzat közepére másodlagosan helyezett egyházközségi címer, melynek ovális pajzsát egy ülő oroszlán tartja. A szélein növényi elemekkel díszített pajzsot feliratos sáv övezi. Felirata: INSIGNE CONSISTORII REFORMATI FAGARASIENSIS / 1715. A sáv tengelyeiben a fogarasi eklézsiát adományaikkal támogató református fejedelmek, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és Apafi Mihály, valamint Fogaras városának címere helyezkedik el, a pajzs közepén pedig különböző emblematikus elemek találhatóak: egy asztalon égő gyertya áll, mellette nyitott Bibliával, amelyen a PETRA / AUTEM /  CHRISTUS / ERAT / I CORINTH XV. 4. felirat látszik, és a tízparancsolat két mózesi törvénytábláját helyezték el. Az asztal kétoldaláról szimbolikus jelentésű, a kompozíciót oldalt lezáró virágok sarjadnak, míg fölül baloldalt a babérkoszorút tartó isteni kéz, jobboldalt pedig az apokalipszisre utalva szájában kardot tartó isteni arc nyúlik ki a felhőkből. A fogarasi címer az emblematika erdélyi használatának egyedülálló emléke, XVII. század végi vagy XVIII. század eleji kitalálója minden bizonnyal az egyházközség valamelyik művelt lelkésze lehetett, aki peregrinációja során ismerkedhetett meg a szimbolikus elemek használatának gyakorlatával.
A templom nyugati bejárata melletti falában áll Apafi Mihály fejedelem 1666. január 21-én ifjúkorában meghalt Mária lányának sírkőlapja, felületén az Apafi család címerével és hosszú vésett felirattal.  A sírkőlap a Rákóczi-szabadságharc idején lerombolt korábbi templomból került mai helyére. Ugyanonnan származik a torony 1651-es, Georg Wierd eperjesi műhelyében öntött harangja.
A templom mai berendezésének zöme a XIX. század végén készült, amikor új padokat állítottak a fő- és mellékhajókba, utóbbiakba pedig néhány hátaspad is került. Két nagyobb és díszesebb hátaspad a diadalív mellett kapott helyet. Ugyanekkor egy alacsony, téglapillérekre támaszkodó orgonakarzatot építettek a szentély tengelyébe, amelyen a nagyszebeni Wilhelm Hörbiger orgonakészítő 1886-os hangszerét helyezték el. Hasonló vasszerkezetű karzat a nyugati is, közepén két neogótikus díszítésű, öntöttvas oszloppal.
Következtetésképp megállapítható, hogy a fogarasi református templom az egyik legkorábbi XVIII. századi erdélyi református templom, azon ritka kivételek egyike, amikor a befolyásos patrónusok támogatásának köszönhetően a református gyülekezet is új kőtemplomot építtethet, hisz köztudott, hogy a katolikus egyház befolyásának növelése érdekében a II. József féle türelmi rendeletig a protestáns templomok állandó építőanyagból történő építése törvényileg tiltva volt. Jelenlegi kinézetében a fogarasi református templom az erdélyi protestáns egyházi építészet egyik első barokk tereként értékelhető, melynek létrejöttéhez oly befolyásos patrónusok járultak hozzá, mint II. Apafi Mihály fejedelem, Teleki József gróf és Bethlen Kata grófnő.
A templom legértékesebb elemeinek a későreneszánsz jellegű kőfaragványait tarthatjuk. A fogarasi templom két oldalajtójának keretéből, a szószékből, a nyugati karzat címeréből, a torony egykori koronázópárkányából és a támpillérek párkányaiból álló együttes a korszak egyik legjelentősebb és legszínvonalasabb erdélyi emlékcsoportja. Közülük kivitelezésének esztétikai minősége miatt is kiemelkedik a szószék, amely e műfaj erdélyi emlékeinek az élvonalába sorolható. Az egyházközség faragott kőcímerének jelentősége abban áll, hogy az emblematikus elemek heraldikai használatának ritka emlékei közé tartozik. A levéltári iratok adatai nem igazolják a szakirodalom azon megállapítását, miszerint e kőfaragványok a régi, XVII. század közepi templomból kerültek mai helyükre, ehelyett úgy az írott források mint a stilisztikai párhuzamok, inkább a templom 1712–1715 közötti felépítésének időszakára datálják.

A templom történetére vonatkozó adatoknak a helyszínen tett észrevételekkel való összevetése alapján a következő építési periódusok különíthetőek el:
• 1712–1715: az első templomépület felépítése ezen a telken II. Apafi Mihály és Teleki József támogatásával.
• 1757–1758: a régi templom beboltozása, a zsindelyfedés cseréppel való kicserélése, a nyugati kőkarzat megépítése. Új padok készülnek a belsőbe. Ezeknek az építkezéseknek a fő támogatója Bethlen Kata.
• 1768: a toronynak egy szinttel való megemelése.
• 1872: a sisak javítása.
• 1886 körül: jelentős átalakítások a belsőben: a két karzat, új bútorzat, az oldalbejáratok ajtószárnyai.

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz