fogarasiegyhaz - UNREGISTERED VERSION

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Fogarasi vár története

Bemutatkozás

Birtoklástörténete
   
A várat 1456-ban említették először, de valószínű, hogy a kővár építése már a 14. században elkezdődött. Története összekapcsolódott az először 1428-ban említett  Fogaras vidékével .  Erdély  története folyamán a fogarasi volt a tartomány legnagyobb uradalma, a vidék története pedig összekapcsolódott a székhelyét alkotó váréval. Az uradalom 1368-ban már egy ideje  Vlaicu  havasalföldi  vajda  hűbérbirtoka  volt. Ettől kezdve több száz éven át minden havasalföldi vajda titulusai között megjelent az „ Omlás  és Fogaras hercege” cím is, bár birtoklásuk aligha volt zavartalan, a 16. században pedig már csak vágykép.  Öreg Mirceától tizenkét fennmaradt, Fogaras vidékével kapcsolatos oklevél származik.  Vlad Dracul  1436-ban innen bocsátott ki egy oklevelet.  II. Vladislavnak  1452-ben szintén bírnia kellett, mivel ekkor adományozta Majlát Istvánnak  Dezsán  falu határának harmadrészét, három havassal egyetemben. Úgy látszik viszont, hogy 1455-ben Hunyadi Jánosé  volt, és  Vlad Țepeș  1456-ban, majd 1460-ban is megostromolta.  Mátyás  a családjának tett szolgálataiért 1464-ben Vingárti Geréb Jánosnak adományozta, de 1467-ben meggondolta magát, és visszavette tőle, hogy szükséges esetben a havasalföldi vagy moldvai vajdának adhassa. A következő években valószínűleg ismét a havasalföldi vajdák (1474-ben  Szép Radu , 1475-ben Vlad Țepeș) birtoka volt, ám 1478-ban Mátyás a száműzött Udriște nevű bojárt  iktatta birtokába, és az övé is maradt 1483-ig. Azután a  Szász Universitasé  lett, majd amikor  II. Ulászló  Corvin Jánosra , mint a Hunyadiak örökösére iratta, a szászok ennek ellene mondtak. Corvin János halála után, 1505-ben Ulászló Bornemisza Jánosnak adományozta. Ő nevezte ki 1506-ban első ismert várnagyát,  Tomori Pált , a későbbi kalocsai érseket, a  mohácsi csata  hadvezérét.
Bornemisza halálával  Szapolyai Jánosra  szállt. A korszak másik magyar királya,  Ferdinánd  1527-ben  Majláth Istvánnak  adta, aki ettől kezdve, saját hatalmának elősegítése érdekében szeszélyesen váltogatta szövetségeseit. Ő kezdte el a külső vár építését. Fogarast jövendő székvárosának szánta, saját kancelláriát is működtetett itt, 1541-ben pedig ide hívott össze országgyűlést. Örököse, Majláth Gábor az uradalmat 1566-ban eladta  János Zsigmondnak , aki viszont már a következő évben  Bekes Gáspárnak  adományozta. 1573-ban lett Majláth Margit házastársáé, Báthory Andrásé. Tőle  Báthory István , majd  Báthory Boldizsár örökölte.  Báthory Zsigmond  1595-ben feleségének,  lt Mária Krisztiernának  kötötte le. 1599-ben Mária Krisztierna éves  haszonbér  fejében lemondott az uradalomról, de csak az első évdíj felét kapta kézhez.  Vitéz Mihály  volt az első, aki rövid uralkodása alatt Fogarast tette meg fejedelmi székhelynek
esetében a választás főként a régi havasalföldi hűbérbirtoknak szólt. Bukása után haláláig itt tartották fogva a vajda feleségét, Doamna Stancát. A várat az országgyűléstől Csáky István kapta meg, de ő egy év múlva,  lt Nagykállóért  cserébe lemondott róla, és átengedte  Bastának , aki száz fős helyőrséggel szállta meg, kapitányává pedig Mihály vajda gyilkosát, Jacques Beauryt nevezte ki. A Michael Zodt vezette helyőrség azonban 1605. július 9-én fellázadt akkori kapitánya, Johann Glanz ellen, és a várat átjátszotta  Bocskai István  kezére. Ettől kezdve a  fejedelmek  örökölték, 1615-ben pedig fiskális uradalommá nyilvánították, amely 1628-tól a mindenkori fejedelemasszony (előbb  Brandenburgi Katalin , majd  Lorántffy Zsuzsanna , végül  Bornemissza Anna ) birtoka volt. 1688. május 13-án az itt tartott országgyűlés ratifikálta  I. Apafi Mihály  kikényszerített lemondását a  lt Habsburg-ház  javára.  II. Apafi Mihály  halálával a vár és az uradalom is a Habsburgoké lett, de a várban ekkor már régóta, 1689-től kezdve császári helyőrség állomásozott.

1738 és 1765 között az uradalom Bethlen Gábor erdélyi kancelláré volt, majd 99 évre a Szász Universitas kapta zálogba. Ezután a magyar, majd a román államé, de közben magát a várat 1715-től egészen 1960-ig börtönként használták. Az 1950-es években 165 politikai fogoly halt meg falai között.

Politikai és hadászati jelentősége
A kapubástya
Legfőbb tisztviselője, a fogarasi kapitány (később általában fő- és alkapitány)  Fogaras vidékét  is irányította. A tisztséget több híres történelmi alak is viselte, így Tomori Pál ,  lt Kemény János  és  Bethlen Gábor . A provisor az uradalom jószágigazgatója volt, az udvartartást az udvarbíró, a várat katonailag (az általában két) porkoláb vezette.
Majláth István  (aki magát „liber dominus terrae Fogaras, Vaivoda Transilvaniae et Siculorum Comes”-nek írta),  Bekes Gáspár  és  lt Vitéz Mihály  kezdeményei után I. Apafi Mihály  itt rendezte be udvartartását, és az ő uralkodása jelenti a vár és Fogaras város történelmének fénykorát. Tíz országgyűlést tartottak falai között, ide érkeztek és itt szálltak meg a külföldi követek.
Fogaras várát története folyamán többször ostromolták, de puszta fegyveres erővel sosem sikerült elfoglalni. Néhány konfliktus valódi várostrom mivolta kétséges, és olyan konfliktus is akad, amelyről kétes hitelű forrás számol be. A vár jelesebb ostromai a következők:
1530-ban  török  és  havasalföldi  erők vették benne ostrom alá  Majláth Istvánt .
1540-ben ugyancsak Majláth-ot ostromolta három hónapig  Török Bálint  és Báthory István.
1541-ben  Petru Rareș ,  Radu Paisie  és Küçük Bali bég körülzárta, Majláth-ot csellel elfogták és kiadták a szultánnak.
1573-ban a humanista  Abafáji Gyulai Pál ,  Bekes Gáspár  híve két hét után feladta a várat 22 ágyúval lövető Bánfi Györgynek és Vadas Mihálynak. Magának Bekes Gáspárnak, akinek vagyonfosztását az országgyűlés mondta ki, az ostrom kezdetén sikerült az északi kiskapun keresztül kiszöknie és gyalog eljutnia  Kassára .
1658-ban a török büntetőhadjárat során Mehmed pasa vette ostrom alá, de nem tudta bevenni.
1661. november 1-jétől 7-éig vagy 14-éig  Ali pasa  serege ostromolta, amelynek a benne állomásozó császári katonaság föladta.
1705 júliusában a  kurucok  is megpróbálták bevenni.
1849. március 17-én Carl Brukenthal feladta  Bemnek , aki néhány napot időzött a várban.
1721-ben Fogarast nevezték ki a  román görög katolikus püspökség  székhelyének, és a püspök rezidenciáját a vár déli szárnyának első emeletén rendezték be. Valójában már  Pataki  püspök szívesebben időzött  Alsószombatfalván ,  lt Inocențiu Micu-Klein  pedig székhelyét 1737-ben áthelyezte  Balázsfalvára .

Leírása
Egy belső, négysarokbástyás,  trapéz  alakú, három emeletes várkastélyból és az azt körülvevő, szintén trapéz alakú, három  füles bástyával  és egy óolaszbástyával  erősített külső várból áll. A belső várkastély sarokbástyái sokszögűek, bennük ágyúállásokat helyeztek el. Közülük az ún. Vörös-torony (Tárház-bástya) ötemeletes. Az épületegyüttest a 17. század óta csak kevés módosítás érte, akkori képét és helyiségeinek rendeltetését pedig aprólékosan, töviről-hegyire ismerteti az uradalomnak a századból fennmaradt több birtokösszeírása.
A bejárás a keleti oldalon nyílt, egy fahídon keresztül. A hat méter mély várárkot már 1637-ben is kövek burkolták, vizét egy csatornán keresztül az  Oltból , később részben, egy másik csatornán keresztül egy ma már nem létező tóból kapta. Az árokban  hattyúkat  tartottak, amelyek hallal való ellátása részét képezte a vár rendes kiadásainak. A külső falak a keleti oldal kivételével hat-nyolc méter magasak, és két, mai formájukban téglából készült köpenyből állnak, amelyek közét földdel töltötték fel. A külső köpenyt magasabbra építették, és így pártázatot képez. Keleten a fal csak négy méter széles. A külső vár főbejáratát 1630-ban még egyszerű sorompó védte, ennek a helyén 1656-ban már kétszárnyú, kisebb ajtónyílással ellátott,  lt zsindellyel  fedett kapuzatot találunk, 1676-ra pedig  barbakán  épült. A belső vár keleti oldalán épült kaputorony bejáratát  felvonóhíddal  látták el. A torony emeletén laktak a vár porkolábjai. A külső vár három füles bástyája a délkeleti sarkon a Báthori-, később Doboló-bástya, a délnyugatin a Szabó János-bástyalt [2] és az északnyugatin a Csatornyás-bástya(1625-ös felirattal; kútjáról először 1766-ban írtak). A közönséges óolaszbástya az északkeleti sarkon a Bethlen-, későbbi nevén Sütő-bástya (mivel 1632-től három sütőkemence működött benne). A bástyák feljárója eredetileg fából készült.  Kazamatáikban  két-két ágyúállás helyezkedett el. A külső várudvar északi oldalán állt építmény első szintjén a  darabontok  laktak, emeletét gabonaraktárként használták. A déli oldalon álltak a konyhai helyiségek. A várnak  Bethlen Gábor  idejében három konyhája volt, egy magyar és két német
utóbbiak közül az egyik a fejedelemasszonyé. Északon, a várárok külső oldalán U alakú huszárvár  védte az Olt révjét. Benne istállókat és kovácsműhelyt helyeztek el, a várárok felé néző udvarára kutat fúrtak, és egy fahíd kötötte össze a várral. Ezt a huszárvárat 1676-ban már nem írták össze, de a vár első, 1691-es térképe még jelöli mint „romos istállók”-at.
A belső vár külső homlokzatait eredetileg kifestették. Innen ered a sarokbástyák Vörös-torony, Tarka-bástya, Fekete-bástya elnevezése. A festésből az északi szárnyon, az első emelet fölött, a Tarka-bástya közelében látható némi fehér
vörös  rombuszdíszítés . 1637-ben a várat cserép, a déli oldalon  zsindely  fedte. A külső fal és a szobák között kis kamrácskák helyezkednek el, ahonnan a kályhákat fűtötték és ahol a tüzelőt is tartották. Kifelé nyíltak a vár kéményei is, a Tomori-bástya ma már nem létező, a bástya közepén kivezetett kéményének kivételével. Az udvart patakkővel rakták ki, és itt fúrták a vár kútját is, amely bronz hajtókerékkel és két vederrel volt fölszerelve. A vár legvonzóbb építészei eleme a déli szárny kettős,  késő reneszánsz  loggiája . Ez  lt Báthory Boldizsár  idejéből való, amint arra több Báthory-címer is figyelmeztet. Az emeleti tanácsteremben, a vár legnagyobb helyiségében tartották a fogarasi országgyűléseket is, miután Apafi kétszáz főre emelte a követek számát. A sarokbástyák közül a legmagasabb a délnyugati Vörös-torony, amelynek alapja még kör alakú, de felső két emelete már sokszögűre vált. Ezt 1632-ben még „aranyos tárház”-nak nevezték, valószínűleg korabeli, aranyszínű festéséről. A 17. század első feléig a toronyban is volt egy, de inkább két lépcső. Az egyik több lépcsőfordulóból állt, és 1656-ban már nem létezett. A másik valószínűleg csigalépcső volt, és az 1632-es leltár szerint egy titkos, kárpitozott ajtó mögül nyílt. (Ugyancsak elbontották az északi szárny egykori csigalépcsőjét.) A toronyban 1767-ben harangos óra működött, tetejét aranyozott vagy rezezett gömb és  szélkakas  díszítette. Egykori  stukkódíszítéséből  a harmadik szinten maradt meg egy napábrázolás töredéke.
Brandenburgi Katalin  (aki sokat tartózkodott a várban) 1632-ben a nyugati szárny első emeletén lakott, felette, a másodikon helyezkedtek el férje,  Bethlen Gábor  szobái. Valószínűleg ezekben készítették külföldi mesterek az első erdélyi stukkókat.  Lorántffy Zsuzsanna  1632-ben a nyugati szárny első emeletén élt, és egy már nem létező lépcsőn juthatott le a belső udvarra. Fia,  II. Rákóczi György  a nyugati szárny második emeletén, Bethlen Gábor korábbi lakosztályában lakott. Ő itt töltötte a mézesheteit is  Báthory Zsófiával , aki itt tért át a  katolikus hitre  1643. április 5-én. A termeket fából készült közfalak osztották több részre.
A várkápolnát három korábbi helyiségből 1637
56-ban alakították ki. Ebben tartották az országgyűléseket is addig, míg Apafi Mihály fel nem emelte a követek számát. 1700-tól  római katolikus , 1919-től  ortodox  rítusú volt. 1934-ben külső bejáratot nyitottak hozzá. Az 1970-es restaurálás során nagyrészt a 17. századi állapotoknak megfelelően állították helyre, leszámítva, hogy kör alakú ablakait négyzet alakúakra cserélték.
A vár tömlöceiben raboskodott doamna Stanca ( Vitéz Mihály  felesége),  Zólyomi Dávid ,  Bethlen Miklós ,  Béldi Pál  és  Haller János . Utóbbi fogarasi fogsága idején fordította a Hármas istoria és a Pais, a békességes türésnek paisa című műveket.


Építéstörténete

Helyén korábban  palánkvár  állt, amely valószínűleg a  tatárjáráskor  pusztult el. A régészeti vizsgálatok szerint a belső vár északi fala a 15. század közepén épült. A mai vár részei közül elsőként valószínűleg a Vörös-torony készült el. Később többször említették, hogy külföldi és erdélyi mesterek dolgoznak a vár épületein, a közönséges munkákat  Bethlen Gábor  pedig az uradalom  jobbágyságával  végeztette. 1620-ban valószínűleg a várhoz kötődő munkák nyomán jött létre Fogaras városában a kőműves  lt céh . A külső vár építési fázisaival kapcsolatban a szakemberek álláspontja eltér. Valószínűleg  lt Majláth István  kezdte meg a munkálatokat. Sebestyén György szerint az ő idejében már megépült a mainál alacsonyabb külső fal is. Szerinte a Csatornyás-bástyán látható 1625-ös évszám a magasítás és az új, olasz rendszerűvé való átalakítás időpontját jelzi. A sáncok kiásásának időpontját ő a 16. század második felére teszi.  Balogh Jolán  szerint  Báthory István  és Boldizsár idejében külső sarokbástyái közül már felépült kettő, sőt talán mind a négy. [3] Kovács András  azonban a négy bástya közül legalább hármat Bethlen Gábor művének vél. [4]

Kiállítások
A várban a Valer Literat Fogarasföldi Múzeum kiállításai láthatóak (névadója az egykori alapító tanár). A múzeum történeti, néprajzi és szobrászati részből áll. Egyik terme a szélesebb vidék  szász  és magyar fazekasközpontjainak ( Nagyszeben ,  Homoróddaróc ,  Nemes ,  Kerc ,  Vízakna ,  Torda ,  Fogaras ,  Oláhújfalu ) termékeit mutatja be. A népviseletek termében a környék román, magyar és szász népviseletei és egy  dragusi  szobabelső láthatóak. Az egyházművészeti terem  üvegikonokat , imakönyveket, kézikereszteket mutat be, és itt van kiállítva a  kissinki  evangélikus  erődtemplom  szárnyas oltára . A Virgil Fulicea Szobrászati Galéria helyi szobrászok műveiből áll.


Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz